Mit NE mondj egy zenésznek

Hosszan lehetne ecsetelni, mi mindenről tudsz órákig beszélgetni a zenészekkel (zene- és énektudás, valamint hangszerek beható technikai ismerete előnyben), de persze olyan mondatok, félmondatok is vannak, amiket inkább ne mondj neki. Hacsak nem akarod, hogy úgy reagáljon, mint Jonesy cica az Alienre...

1. "Már megint próbára kell menned? Minek próbálni?" - idézte fel egy beszélgetésünk során az egyik kedves énekes barátom a legbosszantóbb dolgot, amit valaha is kérdezett tőle a barátnője. Vagyis most már ex-barátnője...

2. "Minek veszel még egy gitárt/ szintit/ mikrofont/ kontroll ládát? Nincs még elég hangszer és kütyü itthon?" A válasz minden esetben az lesz, hogy "nem, nincs", vagy esetleg "erre még pont szükségem van, ezért és ezért".

3. "Jövő hétvégén is koncertezel? Meg a Nagymamám szülinapomján is?" Dühöngd ki magad, tépj szét egy papírlapot, vagy kettőt, és káromkodj egy nagyot bele a világba. Aztán gondold végig higgadtan: ha a banda leokézta, akkor a barátod nem mondhatja, hogy bocs, nekem egy családi vacsin kéne ücsörögnöm, ezért nem mehetek veletek... vagyis de, bocs, mondhatja, csak le fogják cserélni. Kb. azonnali hatállyal.

4. "Neked fontosabb a zenélés, mint én?!" - Ezt végképp ne mondd neki. Soha-soha-soha. Miért? Mert egyrészt nem tud téged a zenéléshez hasonlítani (a zene az élete, és persze, te is az vagy, csak egész másképp :)). Másrészt ezt a kérdést sarokba szorításnak fogja érzékelni, annak pedig rossz vége lehet. Ha úgy érzed, mostanában kevesebb időt töltöttetek együtt, akkor ne támadással, hanem finom közeledéssel kezeld a helyzetet: nézz ki egy estét a naptárban, amikor nincs koncertje, és szervezz valami jó kis közös programot, vagy készíts neki egy finom vacsorát. Hidd el, értékelni fogja - főleg, ha sokat dolgozik, és neki nem lenne már energiája egy hasonlóan csodálatos közös programot szervezni veled.

5. "Most akkor a turné miatt nem tudunk elmenni nyaralni?" - Igen, ez előfordulhat. Fogadd el, és kezdd el nézegetni az őszi-téli kiruccanási lehetőségeket. Mit szólnál egy prágai hosszú hétvégéhez, vagy egy mediterrán hajóúthoz? Gyűjts össze néhány ötletet, és egy nyugis pillanatban mesélj ezekről a barátodnak. Addig is, míg valóra váltjátok az egyik ötletedet, szervezz csajos hétvégét a lányokkal, vagy utazz el pár napra az Anyukáddal. Később ezek lehetnek a legszebb csajos emlékeid!

Hagyd aludni a papát?

Zenészcsaládokban előfordul az a dilemma is, amire Judit és Vica történetei hívták fel a figyelmem: ha a zenész apuka vasárnap hajnalig koncertezett, akkor a hét utolsó napján mennyire lehet / legyen rá tekintettel a család? Hagyják őt aludni délutánig (esetleg anya vigye el a gyerkőcöket játszóházba, ikeázni, stb.), vagy keltsék fel pár óra alvás után apát, hogy együtt lehessenek? 

Judit ezt írta nekem:
"Nem könnyű a zenészélet, főleg akkor, ha feleség és gyerekek (család) is tartoznak hozzá. A családi élet a megszokott mederben folyik, amit csak az éjszakai koncertekkel járó, 'a nappalt pihenéssel kéne tölteni' próbálkozások borítanak fel - főleg, ha kis lakásban él a család.

Gyermekeimmel elég sűrű látogatói voltunk az Orczy kertnek, ami elég közel volt hozzánk, hogy Papa tudjon pihenni, és mi is jól érezhessük magunkat. A fiúk ma már nagyon, gyakran csak én vagyok itthon, és lábujjhegyen közlekedek, ha a Papa alszik. :)"

Vicával nemrég beszélgettem, ő a következőket mondta:
"Amikor megismertem a férjemet, hamar megtudtam róla, hogy zenész, és azt is, hogy számos hétvégéje be van táblázva. Ezt vasárnaponként igyekszik kipihenni, mert van egy 'civil' állása is, ahol hétfőtől péntekig helyt kell állnia. Hamar összeköltöztünk, gyorsan jöttek a gyerekek, és egy idő után nemcsak bennük, hanem bennem is megfogalmazódott az igény arra, hogy vasárnaponként Apa is legyen velünk. Ezért vasárnap legkésőbb 10-kor felébresztem őt, akkor is, ha 5-re ért haza, hogy a napot együtt tudjuk tölteni. Olyankor nagyon álmos, de ő is belátja, hogy azt az időt, amit családdal tölthet, nem pótolja semmi."

Te Judit vagy Vica döntésével értesz inkább egyet? 

Mitől lesz valaki jó zenészfeleség?

A fenti kérdést nekem is feltettétek már, de én is kérdeztem saját magamtól (hú, nem is egyszer... :)). Szerintem alapból bármilyen párkapcsolatban megkérdezi magától az ember időnként, hogy most akkor mindent jól csinálok? Jó ütemben haladunk? Lassítsak, gyorsítsak? Békén hagyjam? Kérdezzek, ne kérdezzek? És így tovább, a lehetőségek száma szinte végtelen :) egy biztos: a legtöbben jó társak szeretnénk lenni, a másik ember mellett - a párunk, és persze saját magunk miatt is. De mi kell ehhez? És legfőképpen: mi kell ehhez egy zenészember mellett? :)

1. Egyszer egy zenészfeleséggel - akit nagyon bírok egyébként - a szórakozásról beszélgettünk. Részletekre nem emlékszem, csak arra, hogy ő a következőt mondta nekem: "egy zenészfeleségnek meg kell tanulnia, hogy elszórakoztassa saját magát". Akkor mosolyogtam ezen, mondván, hogy tényleg elég jól megfogalmazta, de az csak később tudatosult bennem, hogy mennyire. Mert ha valaki, hát egy zenész nem szereti, ha a barátnője két percig sem tud meglenni nélküle, hívogatja, üzenget, stb.. Egy kivételt ismerek, aki a csajával tényleg a zsák meg a foltja, vele szerintem a lány még a vécén is ott van, már bocsánat :))) de az összes többi zenész ismerősöm úgy működik, hogy szeretik a szabadságot. Az alkotómunka miatt ez kell is nekik. Add meg neki ezt, ha a barátnője vagy, és cserébe egyrészt neked is meglesz a magad szabadsága, másrészt pedig megvan annak is az előnye, ha egy kicsit hiányzol neki... ;) Nálam szerencsére ez a szabadság-kérdés eléggé magától értetődő, mert rengeteget dolgozom, és nagyon fontos nekem a munkám, másrészt pedig olyan családi és baráti hátterem van, akik ki is követelnék, ha nem töltenék velük elég időt. Szóval soha nem úgy élem meg, hogy nekem egyedül KELL maradnom, míg ő zenél. Sőt, a buli nálam is csak akkor kezdődik! :D Jó nekem. :)))

2. A szabadságba nálam az is beletartozik, hogy nem kell mindig minden fellépésén ott lenni. Én egy ideig ott voltam, de ennek nálunk egy elég összetett háttér az oka: a barátom zenekarának a sajtósa is vagyok egyben, úgyhogy részben ezért is jelentem meg minden fellépésén. Na meg azért, mert az egész zenekart ismerem és bírom, illetve nem mellékesen a közönségben számos olyan remek embert ismertem meg, akikkel jó néha beszélgetni, tudni, mi van a másikkal. Mostanság már csak kb. havonta egyszer megyek le a koncertekre, de azt hiszem, ez az arany középút most mindenkinek tetszik. Akinek nem, az szóljon most, vagy hallgasson, ameddig akar. ;))

3. Ne ellenőrizgesd. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne figyelhetnél fel arra, ha megváltozik a viselkedése, titkolózni kezd, stb., de úgy gondolom, egy egészséges kapcsolatban, ahol megvan a bizalom, nem kell állandóan kérdezgetni a másikat - vagy, ami szerintem rosszabb, az ismerőseit is. A háta mögött. Szerintem máris túlmagyaráznom. :)

A fotóért köszönet Istvánnak! ;)

4. A filmekben a zenészek sokszor vörös rózsával a szájukban szerenádoznak a kedvesüknek (gondolom, a növényt előtte kiköpik :)), dalt írnak neki, meg minden. Mi, a zenekar zenészfeleségei és -barátnői meg azon röhögünk, ha valamelyikünknek a szülinapja, névnapja nagy ritkán a srácok eszébe jut, és valamelyik (már ezerszer játszott) dalt nekünk ajánlják az épp aktuális koncerten... ez nem jelenti azt, hogy ne szeretnének minket, sőt, nagyon is. Csak rendszerint annyi minden van a fejükben, hogy nem mindig tudnak a szerelem kimutatásával foglalkozni. Fogadd el, és igyál egy fröccsöt a csajokkal. Vagy még egyet. :)

5. Viszont olyan is van, aki kimondottan fontosnak tartja az érzelmek kimutatását. "Kifordítva hordjuk a kis lelkünket, épp ezért van az, hogy sokkal jobban oda tudunk figyelni az érzelmekre, ami őszinte és szexi. Ez nyugalmat áraszt, így igaz partnerek vagyunk egy kapcsolatban. Meseország itt van" - írta nekem nemrég Andris, aki szintén zenész (a szófordulatért - "szintén zenész" - bocs :)). Szóval ha érzelemkimutatós a párod, akkor szerintem örülj neki, ha viszont nem akar dumálni (mert minden gondolata mondjuk az új keverő körül forog), akkor hagyd békén. :))

6. Türelem, türelem és türelem. Ez a jelszó. Talán már mondtam, de szerintem ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. :)

7. Ha zenész a párod, és együtt is laktok, akkor talán nálad is nehézséget jelent az egyensúly elérése és megtartása - pontosabban, hogy törődj vele, elvégezz pár otthoni teendőt (ő lehet, hogy egész héten csak éjjel ér haza, hadd ne kezdjen már el mosogatni, mert nincs egy tiszta tányér se), de azért ne érezze azt, hogy aranykendővel van kitörölve a kis feneke. Én bevallom, túlzásba szoktam vinni a gondoskodást (mosok, mosogatok, kicsit takarítgatok és most tanulok főzni :)), de még alig néhány hete élünk együtt... majd belejövök. :)

8. Ne higgy el mindent, amit a neten olvasol. :) Ebben a cikkben például azt írják, hogy a zenész srácok nagyon összeszedettek, illetve, amivel kapcsolatban már én is próbáltam ironizálni, hogy dalt is írnak neked. Hát egy nagy fittyfenét :) legalábbis akiket én ismerek, ők nem így működnek. Az viszont igaz, hogy a szívük mélyén gyerekek, sosem fogsz mellettük unatkozni (jó adag kalandot és spontaneitást tartogat az élet egy zenész mellett...), és az élet bizonyos területein nagyon türelmesek tudnak lenni - alkotómunka és gyerekek előnyben. Szerintem. :))) Mutasd ki, mennyire tetszik neked, hogy ilyen, és hogy eszed ágában sem lenne megváltoztatni őt. Hidd el, hálás lesz ezért. :)

9. A rajongókról egy külön bejegyzést szeretnék majd írni. A lényeg, hogy szerintem ha zenész a párod, ne tulajdoníts túl nagy jelentőséget annak, ha rámosolyog egy-egy 180 centis, 45 kilós Pamela Andersonra a színpadról. De persze, mindenkinek vannak mélypontjai, és olyan napjai, amikor igenis elkezdesz zokogni, ha ez megtörténik (mert magadat aznap épp egy Melissa McCarthy-nak látod Pamela Anderson mellett). Velem is történt már ilyen. És amikor abbahagytam a bőgést, egyrészt rájöttem, hogy hülyeség miatt rinyálok a barátomnak, akinek valószínűleg tönkretettem az estéjét ezzel, másrészt pedig pocsék érzés utána, hogy tényleg így viselkedtem. De ma már úgy vagyok ezzel - és ezt a barátomnak is mondtam -, hogy beleképzelem magam a zenészek helyébe, és igen, hülye leszek nem visszamosolyogni, ha valaki rám nevet, mert a színpadon állok, és két órán át én vagyok a világ császára. De utána hazamegyek a barátnőmmel, és örülök, hogy ő van mellettem. :)

10. És végül: ha valami nem tetszik, igenis tedd szóvá. Nem az értelmetlen hisztire gondolok, hanem olyan dolgokra, amik igenis tartósan zavarnak, és szeretnéd őket megbeszélni. Add meg magadnak az esélyt, hogy néha puffogj egy kicsit egy-két dolgon... mert nincs unalmasabb, mint egy olyan társ, aki mindig mindenre csak bólogat. Hát nem? :)

+1: Kiből lesz jó zenészfeleség? Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy elsősorban szakmabeliekből, de én egy kicsit másképp gondolom. Inkább kedves kolléganőmmel, Zitával (szintén zenészfeleség) értek egyet: ő egyszer valami olyasmit mondott nekem, hogy egy zenész hosszú távon olyan emberrel tud együtt élni, aki szabadon alakítja a munkaidejét. Mert gondolj csak bele, ha te 6-kor kelsz, hogy 8-ra beérj dolgozni, és ő akkor jön haza, a délutánt és estét (amikor te ráérnél) pedig már a stúdióban, próbateremben és fellépésen tölti, akkor mikor találkoztok?! :) Nem azt mondom, hogy lehetetlen (ez a szó kb úgy szerepel a szótáramban, mint Tom Cruise-nak a Mission: Impossible filmekben :)), csak azt, hogy megkönnyíti a boldogulásotokat, ha te osztod be a munkaidődet. Így az sem probléma, ha elkíséred a koncertekre, és másnap kicsit később kezded a melót. :))

Első randi egy zenésszel

A zenészbarátnők és zenészfeleségek is eljutottak a randiig. Anno, lehet, hogy nagyon rég :) de első randinak akkor is kellett lennie. Akár egyik, akár másik fél kezdeményezett, bárhol találkoztak is, az biztos, hogy találkozni kellett. :) Jó, aztán ezekből a randikból szükségeltetett még jó pár, de tény, hogy ha az első olyan rosszul sikerült volna, hogy egyikük se akarja látni utána a másikat, akkor nem beszélnénk kapcsolatról vagy házasságról. Na befejeztem az általánosságok és bölcselkedések puffogtatását. :D Inkább leírom, szerintem mi kell ahhoz, hogy jól sikerüljön az első randi egy zenésszel.

1. Mondj igent, ha elhív, és neked is legyenek ötleteid!
Talán kaptál már olyan tanácsot, hogy ha egy fiú randizni hív, akkor játszd el a jégkirálynőt, rebegtesd a pilláidat, és rá ne vágd, hogy "hát persze", hanem max. nagy nehezen bökj ki egy "naa jóóó"-t. Hadd várjon, hadd teperjen. Na, ez az, ami szerintem a zenészek többségénél NEM működik. Mert amennyire én látom, azokat a lányokat szeretik, akik kedvesek, mosolygósak, és ki merik mutatni, hogy milyen szívesen töltenék az idejüket a másik emberrel. Jégkirálynők? Back off, bitches! :D Visszatérve, ha szóba elegyedtek a sráccal, és felajánlja, hogy másnap találkozzatok, szerintem mutasd ki, hogy örülsz a meghívásnak, és ne várasd az igennel! :) Ha megkérdezi, hová menjetek, akkor pedig ötletelj te is bátran. Mozi, állatkert, séta a Városligeti tó partján, strand vagy kutyasétáltatás - mondd ki, amihez kedved van. De lehetőleg ne az összeset egyszerre. :D Szerintem még örülni is fog, hogy nem kell feszengenie azon, milyen programnak örülnél leginkább.

2. Ne számold ki az időt!
A találkozó napján összefutnál a csajokkal is, vagy előre tudod, hogy a Tesóddal is szerveztél egy laza programot? Inkább mondd le. Ha fontos neked a srác, akkor a randira szánd rá az időt. Mondok egy példát. Azt gondolod, hogy háromkor találkoztok (délután :)), megisztok egy limonádét, sétáltok egyet, és ötkor már vidáman sütizel a csajokkal. Igen ám, de mi van, ha a fiúnak elhúzódik a próba, vagy közbejön bármi más, és csak négyre ér oda? Sajnos ez is benne van a pakliban. Így azt javaslom, a randi előtt és után mondj le minden programot, és koncentrálj a találkozóra. ;) Hogy előtte miért mondj le mindent? Hát mi másért, mint hogy csinos légy!

3. A tökéletes outfit
És itt el is érkeztünk a következő ponthoz. Mit vegyél fel, hogyan menj a randira? Persze sok függ attól, hová mentek, mi a program, milyen a srác, mi tetszik neked és neki. De most hadd idézzek egy saját sztorit: egyszer a zenekarral egy szórakozóhelyen voltam, már pakoltak a fellépésük után, és azt vettem észre, hogy ketten egyirányba sandítanak, ketten pedig összebazsalyognak. Sexy girl alert - röhögtem magamban. Arrafelé pillantottam, ahová néztek, és egy közepesen szép, de csinos csajt láttam, aki fehér pólóban és feszes koptatott farmerben állt a pultnál. A szettje épp az egyszerűség miatt ragadta meg a srácok figyelmét, és gondolom, azért is, mert túl sok smink sem riasztotta el a pasikat :) a lány alig volt kifestve, talán csak szempillaspirált és esetleg egy kis szájfényt viselt. Ennél nem is kell több - esetleg a szájfényt egy nagyon természetes, rózsaszínes vagy narancsos rúzsra cserélheted, de szerintem ezzel óvatosan. Nem minden srác szeret rúzsos szájat csókolni... :D

4. Beszélj és kérdezz
Ha már ott vagytok a randin, és a srác is megérkezett (remélem, nagyjából pontos volt - ha nem így történt, ne puffogj :)), jön a következő kérdés: mivel veheted le a lábáról? Ami nekem bejött, az mindig az őszinteség és az őszinte érdeklődés volt. Persze figyelj arra, hogy ne csak ő beszéljen, hanem rólad is derüljenek ki érdekes dolgok - pl., ha szuper képregénygyűjteményed van, éltél külföldön, ezer éve el akartál jutni Hawaii-ra, és ez tavaly sikerült... bármi, amiről úgy gondolod, hogy fontos neked. Az szerintem jó módszer, ha válaszolsz egy kérdésére, aztán jön az "és te?", vagy teljesen más kérdés a részedről. A kölcsönösségen van a hangsúly, és azon, hogy lazulj el vele. Szerintem a srácoknak ez jön be igazán. :))

5. Mikor látlak legközelebb?
Ezt tényleg ne kérdezd meg :) de mivel zenész, és biztosan szívesen mesél is arról, milyen zenekarokban milyen stílusú zenét játszott és játszik, azt megkérdezheted, mikor lesz a következő koncertje. Ha tetszel neki (márpedig miért ne tetszenél, hiszen randira hívott, emlékszel? :)), akkor szerintem magától is mondani fogja, hogy hé, holnap este az Oktogon közlében lépek fel, itt a cím, gyere el! Ha viszont zavarában ezt nem tenné, vagy félénk, és nem merné mondani, nagy kislány vagy: keress rá a Google-ben vagy a Facebookon a zenekarára, ott úgyis kiderül, kik ők, és hol lépnek fel legközelebb. Örülni fog, ha a fellépés előtt megkocogtatod a vállát, adsz neki két puszit, és csak ennyit mondasz: hajrá! Innentől a többi már tényleg csak rajta múlik. ;-)))

Egyetértesz? Vagy teljesen más a véleményed? :) Írd meg nekem, kíváncsi vagyok! 

Hello from the other side :)

Arra gondoltam, egy dalcímmel vagy dalszöveg-részlettel "köszönök be", hiszen ez a blog nemcsak aköré íródik, milyen az élet egy zenésszel, hanem részben a zenéről is fog szólni - hogyan is lehetne zenészéletről írni a zene érintése nélkül? :)

Ez az idézet volt az első, ami eszembe jutott. Adele 'Hello' című slágeréből kölcsönöztem - egyrészt nyilván azért, hogy üdvözöljek vele mindenkit, aki olvassa a blogom, vagy legalább beleolvas ;) másrészt pedig, mert lefordítva annyit jelent, hogy üdvözlet a másik oldalról. És éppen egy ilyen "másik oldal" az, amiről írni fogok: a zenészeknek az az oldala, ami nincs kirakatba állítva. Hogy mi van a színfalak mögött, milyenek a koncertek a háttérből, hogyan telnek a hétköznapok, stb. Megtörtént sztorikat, történeteket olvashattok majd, amiket én éltem át, vagy valaki más mesélte el. Emellett lesznek érdekességek, külföldi zenészfeleségek, zenészpárok, egy kis divat - na jó, lehet hogy egy kicsit több. :D Általános igazságokba, bölcselkedésekbe talán nem fogok annyira belemenni, mert ki vagyok én, hogy nagy dolgokról papoljak... :) de lehet, hogy a hecc kedvéért lesznek ilyen 5-ös meg 10-es listák. Tudjátok, ilyen "5 dolog, amit ne csinálj, ha zenésszel randizol" - ez nem is rossz ötlet. :)))

Fiktív "meséket" nem tudom, közöljek-e, egyelőre afelé hajlok, hogy inkább ne. Hiszen épp a megtörtént dolgokra, a valóságra akarom helyezni a hangsúlyt (aki kitalált történeteket akar olvasni, annak ott vannak a bulvárlapok - bocs :D).

Azért nehéz most konkrétan leírni, mi mindenről lehet majd itt olvasni (már úgy 10 perce próbálom normálisan összeszedni fejben, és leírni nektek), mert még számomra is csak nagy vonalakban van meg a dolog. :)

Mindenesetre két dolgot ígérhetek: senkinek a magánéletébe nem fogok turkálni, hiszen nem az a célom, hogy bárkit is zaklassak, tönkretegyek, pletykalap módjára lejárassak. Csak olyan történeteket fogok leírni, amiket mindenféle "morális átrágás" után jónak látok - akkor is, ha ti külditek nekem, amire egyébként szeretnék is biztatni mindenkit. :) Másodszor pedig azt is megígérem, hogy ez a blog nem azért jön létre, hogy az én magánéletem legyen itten kiterítve a nagyvilág elé :) ez sem cél. Az viszont igen, hogy bárki bepillantást nyerhessen a zenészek sokszor idealizált életébe. Ebben pedig kik tudnának jobban segíteni, mint a zenészbarátnők, zenészfeleségek? :)